Nos.. Igazából nem is tudom hol kezdjem...nem rég múlt 6 óra,igen korán van még de nekem már  megindultak az apró jelecskék az agyam felé ami rögtön gondolkodásra késztet...Leginkább a Miért szó jut eszembe.. Gondolom sokmindenkinek ismerős ez a szó..Naponta hány ás hány ember teszi fel ezt a kérdés, Miért nem értem el a buszt?Miért pont velem történik ez? Miért nem kaphattam jobb jegyet mikor ennyit tanultam?Miért pont az én pénztárcám lopták el? És megannyi Miért van a világban, percek alatt több millió..milyen aprók is vagyunk, és köszönjük az Internetnek hogy ezáltal külföldi embereket is meg tudsz ismerni, akik persze még több miértet adnak neked..

Kb egy éve kezdődött, megismertem Őt Hobbsot..egy internetes oldalon, minden jól alakult még ha nevetségesen is hangzik vonzottuk egymást..és vágytam a jelenlétére..mikor először megbeszéltük hogy meglátogat,sajnos olyan okok jöttek közbe,hogy még véletlenül se tudja elhagyni az országát, hát igen gondoltuk mi akkor.. ez a mi formánk..De nem adtuk fel..mikor lett volna a következő lehetőség valamiért viszakoztam így sikerült úgy összekapni, hogy nem  is beszéltünk egymással egy darabig, de az érzés, hogy vágyom rá és hiányzik nem múlt el, sőt..napról napra erősödött bennem, és mint akkor kiderült nem csak nekem voltak ilyen fajta érzéseim.Az idő telt minden nap beszéltünk msn, skype , telefon sms minden lehetőséget kihasználtunk már szinte, amit lehet az éteren keresztül..majd eljött a Június ő beteg lett gyomorfekély gyanúval kórházba került, a szívem szorult össze hogy nemtudok vele lenni,minden nap minden percében arra gondoltam hogy jó lenne vele lenni,ennek az lett a következménye hogy minden este hívtam hogy halljam a hangját hogy tudjam hogy van és hogy javulnak e a dolgok, 2 héten keresztül..gondolhatjátok mennyire volt ez "olcsó játék",persze ez sem érdekelt.. ha róla volt szó semmi nem érdekelt.Mikor ki jött a kórházból akkor elfelejtette ezt velem közölni és én meg aggódva próbáltam őt hívni két napig, persze nem vette fel a telefont és nem jelentkezett,akkor nem tudtam mi tévő legyek, végül arra jutottam ha nem jelentkezik 1 napon belül felülök az első vonatra/repülőre és megyek hozzá,mindent hátra hagyva.. Nem, nem mentem,Jelentkezett.."Elfelejtett szólni, hogy hazaengedték...Ugye kedves?!Itt megtörtén még 1 vita és megbeszéltük hagyjuk egymást..ennek így nincs értelme....

Eltelt egy hónap, és ismét rájöttünk hogy nem ez nem megy egymás nélkül.. bekattantunk hogy nem tudunk semmit a másikról...és bevallom nekem nagyon hiányzott, persze titkoltam..mert ugye makacs a bika ember..főleg ha nő is az illető:) Július közepén ismét megtört a jég, és újra úgy teltek a napok, hogy vele voltam de mégis nélküle..Eljött az augusztus, megbeszéltük hogy eljön hozzám, két nappal utazása előtt visszamondtam( igen hülye vagyok tudom), hogy nem érzek semmit ne jöjjön..(pedig minden vágyam az volt hogy vele lehessek)hm..mi történt? Megijedtem...nagyon megijedtem hogy ennyire megszerethetek valakit így és ilyen módon... kicsit röhelyesnek éreztem magam és szituációt..és mi lett szepetemberben? hát persze hogy kibékültünk.. igen !Nem ment ,nem bírtam nélküle  és ő se nélkülem..akkor már tudtam hogy nem akarom elveszíteni.Megbeszéltük októberben kijön hozzám, de közben én jutottam el hozzá..

Mielőtt indultunk barátokkal kimondhatatlanul izgultam, hogy mi lesz ha találkozunk, vajon jó lesz ez így?!és akkor útközben jött egy sms.."csók kincsem merre jártok? hiányzol" itt mintha elvágták volna ezt a félelmem , tudtam hogy minden rendben.Mikor odaértünk Dizzybe akkor írtam neki hogy megérkeztem, mire ő írta :"5 percem van hogy a szoborhoz érjek."Mondanom sem kell szívem úgy vert, hogy hol azt hittem kiugrik a helyéből hol hogy a torkomon jön ki..és ahogy közeledtem a szobor felé..megláttam..forróság öntött el 1 pillanat alatt a nyakába ugrottam és ő is úgy szorított magához, mint egy kisgyermek a játékát.Mérhetetlen nyugodtság és boldogság töltött el, szinte bele remegtem.(nem gondoltam hogy ilyen létezik)3 csodás napot töltöttünk együtt, semmi és senki nem érdekelt..és amikor megcsókolt.. hm.. hát igen ott elolvadtam szó szerint a karjaiba folytam!!Életem eddig legszebb 3 napja volt!!Egy pillanat alatt tudtam hogy, fülig szerelmes vagyok...nagyon megszerettem..igen..de meg ám!Eltelt a 3 nap és elindultunk haza 4.nap délelőtt.. mintha a szívem tépték volna ki.. zokogtam hogy ott kell hagynom őt, nem akartam mert szerettem és vele akartam lenni minden percben(Hisz tudjátok milyen az ember, mikor igazán szerelmes...) Még a határhoz értünk ha nem ő hívott akkor én hívtam őt, képtelen voltam elfogadni hogy ő ott én meg x száz km-re leszek tőle..Hazaértem..

Teltek a napok de a hiánya egyre csak erősödött bennem, minden pillanatban azt vártam mikor ír és hogy mikor leszek már net közelben..vártam hogy jöjjön Karácsony után, és hazamehessünk a családomhoz..3 szép egyben fájdalmas hét volt...és jött a komor valóság..Megcsalt..

Megcsalt?! nem nem is tudom hogy megcsalásnak kell e ezt nevezzem... "Kialakulóban van egy kapcsolatom 2 hónapja" 2 hónapja... akkor már volt neki más mikor elmentem hozzá... összetörtem leroskadtam a földre és zokogtam.. a szívem hevesen vert az arcom pirosodott éreztem hogy ég és minden porcikám remegett..de erősnek kellett lennem mert mennem kellett dolgozni..hát nem bírtam erős lenni..az a napom úgy telt el mint egy rossz rémálom ami nem is velem történt meg,  5 percenként jöttek rám a sírógörcsök,próbáltam terelni a gondolataim de ilyenkor mi máson járna az ember esze és ... a darabokra tört szíve.. sajnos ez nem változott a mai napig még mindig elsírom magam ha rá gondolok.. az ölelésére,az érintésére a csókjára,a mosolyára..ő kell ,őt akarom...Típikus férfi lépés jött most tőle, úgy beszélek veled hogy megutálj úgy könnyebb felejteni... de neki is könnyebb elengednie..

Igazából nemtudom hova tenni ezt a lépését,talán egyszer megértem talán nem...talán ennek itt még nincs vége és a sors összehoz még minket, nemtudhatom..de egyet megtanultam tényleg lehet önzetlenül és tisztán szeretni,ez a Tündérmese nem végződött jól!De talán egyszer...

Még jelentkezem!

holey